Mallarmé, Stéphane: Sóhaj (Soupir in Hungarian)
|
Soupir (French)Mon âme vers ton front où rêve, ô calme soeur, Un automne jonché de taches de rousseur, Et vers le ciel errant de ton oeil angélique, Monte, comme dans un jardin mélancolique, Fidèle, un blanc jet d'eau soupire vers l'Azur! - Vers l'Azur attendri d'octobre pâle et pur Qui mire aux grands bassins sa langueur infinie, Et laisse sur l'eau morte où la fauve agonie Des feuilles erre au vent et creuse un froid sillon, Se traîner le soleil jaune d'un long rayon.
|
Sóhaj (Hungarian)Halk húgom, homlokod felé, melyre az ősz álma virággal és rőt foltokkal esőz, s angyalszemed kóbor ege felé a lelkem úgy száll, hűen, ahogy egy méla gyászu kertben a szökökút sóhajt fehéren Ég felé! – a sápadt Október, az enyhe Kék felé, mely sóvár bánata tükréül a medencét választja, s mialatt sírját lesve kereng szét a fakó lomb s hideg barázdákat gyürűz, aranylándzsával a haldokló vízbe tűz.
|