Apollinaire, Guillaume: Vitam Impendere Amori* (Vitam impendere amori in Hungarian)
Vitam impendere amori (French)L'amour est mort entre tes bras Te souviens-tu de sa rencontre Il est mort tu la referas Il s'en revient à ta rencontre
Encore un printemps de passé Je songe à ce qu'il eut de tendre Adieu saison qui finissez Vous nous reviendrez aussi tendre
****
Dans le crépuscule fané Où plusieurs amours se bousculent Ton souvenir gît enchaîné Loin de nos ombres qui reculent
Ô mains qu'enchaîne la mémoire Et brûlantes comme un bûcher Où le dernier des phénix noire Perfection vient se jucher
La chaîne s'use maille à maille Ton souvenir riant de nous S'enfuir l'entends-tu qui nous raille Et je retombe à tes genoux
****
Tu n'as pas surpris mon secret Déjà le cortège s'avance Mais il nous reste le regret De n'être pas de connivence
La rose flotte au fil de l'eau Les masques ont passé par bandes Il tremble en moi comme un grelot Ce lourd secret que tu quémandes
****
Le soir tombe et dans le jardin Elles racontent des histoires À la nuit qui non sans dédain Répand leurs chevelures noires
Petits enfants petits enfants Vos ailes se sont envolées Mais rose toi qui te défends Perds tes odeurs inégalées
Car voici l’heure du larcin De plumes de fleurs et de tresses Cueillez le jet d’eau du bassin Dont les roses sont les maîtresses
****
Tu descendais dans l'eau si claire Je me noyais dans ton regard Le soldat passe elle se penche Se détourne et casse une branche
Tu flottes sur l'onde nocturne La flamme est mon cœur renversé Couleur de l'écaille du peigne Que reflète l'eau qui te baigne
****
Ô ma jeunesse abandonnée Comme une guirlande fanée Voici que s’en vient la saison Et des dédains et du soupçon
Le paysage est fait de toiles Il coule un faux fleuve de sang Et sous l’arbre fleuri d’étoiles Un clown est l’unique passant
Un froid rayon poudroie et joue Sur les décors et sur ta joue Un coup de revolver un cri Dans l’ombre un portrait a souri
La vitre du cadre est brisée Un air qu’on ne peut définir Hésite entre son et pensée Entre avenir et souvenir
Ô ma jeunesse abandonnée Comme une guirlande fanée Voici que s’en vient la saison Des regrets et de la raison
|
Vitam Impendere Amori* (Hungarian)Szerelmem karodban halott Emlékszel-e hogy jött el érted Meghalt Újra fogantatod Föltámad s újra eljön érted
Megint elmúlt egy kikelet De gyönyörű is volt de édes Illanó évszak ég veled De lesz még tavasz ilyen édes
****
A szerelmek tolonganak A színevesztett alkonyatban Túlnő árnyunktól távolabb Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide Kezek lobogtok mint a máglya Végső főnix a fekete Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek Emléked gúnyol incselegve Szökik hallod rajtunk nevet S én visszahullok térdeidre
****
Nem láthattál át titkomon A menet ímmár tódul árad De mert nem lettél cinkosom Velünk marad mégis a bánat
Az ár egy rózsát elsodort Álarcok vonultak csapatban Leng bennem csengettyűm A zord Titok mit tőled megtagadtam
****
A fák alatt sötétedik A lánykák meséket mesélnek A kertben sötét fürtjeit Szétziláló közönyös éjnek
Kis gyermekek kis gyermekek Elszállt a szárny a vállatokról De bárhogy véded kelyhedet Rózsa meglopnak illatodtól
A tollat fürtöt és virág- Szálakat ilyenkor rabolják Szedjétek a kút sugarát Az ő kedvesei a rózsák
****
A tündértiszta vízbe szálltál Tekintetedbe fúltam én Egy katona jön Ő előre Hajlik elnéz egy ágat tör le
Lebegsz az éjszakai habban Fölforgatott szívem a láng S mint egy fésű gyöngyház szinű lesz A víz tükre míg benne fürdesz
****
Ó én elhagyott ifjuságom Mint egy füzért hervadva látom Új évszak áll be hirtelen Gyanú csömör és félelem
A táj merő színpadi vászon Hömpölyögnek ál-vérfolyók Itt áll a fa csillagvirágzón Alatta meg csak egy bohóc
Hideg sugár porozva játszik Díszletre s arcodra világít Pisztolylövés egy hang zokog Arckép homályban mosolyog
A képkeret üvegje eltört E dallam mely még csupa köd Habozik hang és gondolat közt Jövendő és emlék között
Ó én elhagyott ifjuságom Mint egy füzért hervadni látom Új évszak áll be hirtelen A megbánás az értelem
* VITAM IMPENDERE AMORI - a vékony versesfüzet 1917-ben jelent meg a Mercure de France kiadásában; hat verset tartalmaz, valamint André Rouveyre nyolc rajzát. - A cím, magyar fordításban: Az életet a szerelemnek szentelni; Juvenalis híres sorának (vitam impendere vero: az életet az igazságnak szentelni) travesztiája.
Eörsi István, Rónay György és
|