Mahmić, Enesa: Az aszkéta (Asketa in Hungarian)

Utolio je žeđ i promrmljao riječi zahvalnosti
Prešao mokrim dlanovima preko lica
Uzeo koru tikve
Napunio je vodom
I odnio svojoj mazgi.
Tamo s Druge strane
Bačena je kocka
Čula se psovka, a zatim prigušeni smijeh.
Njega historija nije doticala
Ni pobjednici, ni poraženi
Ostao je u pećini.

Eloltva szomját köszönetet rebegett
Nedves tenyerével arcát megtörte
Tökhéjat fogott
Vízzel telítette
És szamarának vitte.
Amott a Túloldalon
A kockát elvetették,
Káromkodás hallatszott, majd elfojtott nevetés.
Őt a történelem nem érdekelte,
A győztesek se, a vesztesek se,
A barlangban maradt.