Beszédes István : [Brehmfilm]

Ebben az álomban sziklák lapozása [gradáció],
(süllyedő, emelkedő, mintegy lélegző) hegyek,
(mozgó, olvatag) földrajz, nagy zajjal elpárlott
tengerszem a sóhaj.
 
Ingóköveken, billenő benső fennsíkokon oldalazva,
magához az eposzhoz mi közöm?! Élek (vadászom)
e járó gépen, melynek ékszíj-ösvényei suhognak,
csapágy-csakrái zúgnak [muzsikája a zugnak],
dugattyú-oltárkövei kalimpáló meteoritok,
melyeken lépkedve , félek, ha elbotlom,
zuhanni kezdek, felébredek...
 
Ebben az álomban (meglehet) felébredek:
süllyedő, emelkedő hegyekre, betűkövekre
(kőbetűkre) lépve mindig egy-egy szigeten
találom magam; s ott, valamiféle szárazulat közepén,
környezve végeláthatatlan szomjúsággal (ízre, vízre,
szóképre, összerágott zárójelre stb.) percekre bár
úgy tűnik, a következő választhatás
megugorható.
 
Ám ezek a sziklák papírmaséból (ilyen
az újrahasznosított Genezis), a rostok
rég rögzített szavakéi, oly könnyűek, szinte
lebegnek, oly könnyűk, szinte mint a felhők,
amelyek között lebegnek, már ha a felhők is
lebegnek, s nem torlódnak a földön
taszítva maguk előtt egy-egy kitört
[kiskapitális] hegyormot.
 
Itt kell a betűket levadászni, a betűket,
amelyek lábra keltek, a folyton változó olvasatot,
a magát kirakó szöveget, a mai lakomát.
 
Ebben a könyvben élni álom (mindenki könyvben él,
ugye, a könyv kötegelt igazság, betűit lenyomták,
s lakója [olvasó?] dönti el, mely úton halad,
mely környező betűre [ingókőre] lép, ha lép)…
 
S eljutsz oda, hogy egy szex-ikon sem lehet fontosabb
egy penészes lexikonnál, vagy lapjaira esik szét
az ország, nyitott szemre lépsz,
s épp becsukják.
 
…
 
Ez egyszerűen [Brehmfilm:] egy versszerűen
tördelt kolumna (afféle álvers v. hamis
hasáb), amelyben saját nevem a csapda.