This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Podolszki József: Leárnyékolt

Portre of Podolszki  József

Leárnyékolt (Hungarian)

Fellegnyomta lapos itt a föld
széttört kapukat ácsolnak újra
vihar után
magadra zárt világ
kitaposott udvar
túlnan a tárt határ
 
*
 
Elcsatangoltak innen régebben is
háborúk előtt alatt után
s jött helyükbe rizzsel kevert cukor tejpor szaharin
színes mezekbe gatyába bújt világ
 
ellenpontjuk a táj
földhöz vert tanyák tepsi ég alatt
templomtorony epersor délibáb
kukricásokba vájt verebes zúzmarás
keskeny dűlőutak
lassan poroszkáló lovak emberek
nehéz dunnákba zárt virrasztó szipogás
honi bajok
messzi amerikák
 
*
 
Hol a magyarázat e tenyérnyi mezőn
a mi réteinken kelepcébe szorult ősi remények
kallódásaira
ha legalább biztathatnálak
buzdíthatnálak
amikor a remélt menedékről
végleg lemondok
 
*
 
Szeretnék
réstelen sikolyodra ébredni egyszer
kétely nélküli vereségek friss nyomaiban vergődve látni
ennyi és csak ez
ezt kell megértened
elszáll belőlünk az örök remegés
könnyűek leszünk és világosak
harmattól mosottak
mi kik már az első lépés előtt
remegve tettük lábunk e földre
bizonytalan csapást kutatva
mint a bennszülöttek
 
réstelen sikolyodra szeretnék ébredni
az utolsó napon
 
*
 
Helye van e vidéknek s népnek valahol
violágmindenségem elesett zugában
élnek emberek tört derekúak
rossz napok fáradt terhétől megszomorodva
nymorult zűrzavar szövevényeiben születve járva enyészve
suták és szegények
vázna ifjak nemzésre beérő lányok
szétcsúszott csípőjű asszonyok
ködös felhős párás határok szívós népessége
nem mond le magáról
nem még nincsen vége
a megtörténtet visszalapozva bizonyíthatóan
szerepe van s tán rendeltetése is
hogy szembenézzen az üledékkel
és saját meztelen bőrén tapasztalja
törvény erejét kényét esztelen nyomását
részt vesznek ők a fejlődésben
a peremre szorultak
viszonylagosan elzárt rendszerek egymásba nyíló ajtói
bennünk velünk rajtunk csapódnak
állandó huzatban röpdös reményünk
és énekelnek zagyva éneket
halkan riadtan
valahol helye van e népnek s vidéknek
leárnyékolt végek
                              de világítanak



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationBarna, Forum - Újvidék
Bookpage (from–to)13 - 17.
Publication date

Request a translation

Here and now you can request a translation of this work to another language. We will store your request and show it to the world to fulfill it. We cannot promise anything ... but maybe someone will do the hard work and translate this title for you. If you provide us you e-mail address, then we will notify you whenever someone uploads her/his translation.

LanguageRequests+1
Albanian
Belarusian
Bulgarian
Catalan
Czech
Danish
German
Greek
English
Esperanto
Spanish
Estonian
Finnish
French
Irish
Galician
Ancient Greek
Croatian
Armenian
Icelandic
Italian
Latin
Luxembourgish
Lithuanian
Latvian
Macedonian
Maltese
Dutch
Norwegian
Occitan
Polish
Portuguese
Romanian
Russian
Slovak
Sloven
Swedish
Turkish
Ukranian
Yiddish

Send me an e-mail when the translation is ready:


minimap