Podolszki József: Mint

...a mesékben
 
Gondolj rendezetlen dolgainkra. Hófehérke almájára. Hamupipőke táncára. Csipkerózsika álmára. Alma, tánc, álom. Meselétünk szentháromsága. Hegel pokolkörei, Dante dialektikája. Biblikus tökéletességünk. Vagyon, amint kell. Almabűn, táncvergődés, álomnyugalom. Önmagába visszahajló egyenes létünk. Vagyis görbére teremtett gerincünk. És most mondd: Tartása van bennünk a létnek. Mint a mesékben.
 
...a teremtésben
 
Egy hintaszékre fáj a fogam már hosszú évek óta. Hátra – előre. A hintaszékbe ülnék megbékélten. Hátra – előre. Mint a teremtésben.
 
...a készülékben
 
A csoda tudja miért, roszul sikerült temetések szaporodnak. Szaporodnak a temetések. Mint a tévéfilmek. Mire kikapcsoljuk a százezerszer is elátkozott rohadt készüléket.
 
...a fociban
 
A büntetőterületről bombázzák kapunkat. Védhetetlen labdák pergőtüzében szidjuk a sorsot. Bíróverés lesz ennek a vége.
 
...a disszertációkban
 
Vesd meg az ágyat és vetkőzz meztelenre. A tőbbi már szakértők és szemlélet dolga. Historikusan, geografikusan, pornografikusan is híred kelhet még.
 
...írásiában
 
Ez se, az se. Semmi és sehogy se. Csak a másképp más – rendületlenül. És rendeletlen.
 
...a valóságban
 
Kelj fel és járj.
Feküdj!
               Lelépni!