B. Radó Lili: Tiha pesma (Csendes dal in Serbian)

Társam, aki nélkülem társtalan
bolyongsz a nagyvilágban, mondd, Neked 
sohsem jutott eszedbe az, hogy én 
kisérhettelek volna utadon?

Sohsem gondoltad azt, hogy valahol 
van egy szerényke dal, amely Neked 
szeretne megcsendülni majd először?

Nem gondoltad, hogy egy virág Neked 
bontaná ki tavasszal szirmait és van 
és él és ajkaidra vár, 
hogy azok szívják ifjú illatát?

S nem gondoltál arra, hogy lesz idő, 
mikor elfáradt, ezüstös fejed 
jól esnék valahová lehajtani?

Drugaru moj, ti koji u ovom svetu
bez mene samotno obijaš pragove, reci,
nikad Ti nije palo na pamet da bi
te na tvom putu ja mogla pratiti?
 
Zar nikad nisi pomislio, da postoji
negde neka skromna pesma koja bi
volela da prvi put Tebi zazvuči?
 
Zar nisi mislio da bi jedan cvet u proleće
svoje late Tebi otvorio i postoji
i živi i tvoje usne čeka
da taj mlad miris one udišu?
 
I nisi mislio na to da doćiće vreme
kad bi ti prijalo mornu,
srebrnastu glavu negde spustiti?