Csák Gyöngyi: A kiüresedés ellen

Ha csak az egymásba
nyíló szobák maradnak,
az egymásba torkolló
feneketlen csendek,
felruházol szeretnivaló
tulajdonságokkal, hogy
magad is ölthess
kívánatos jellemet.
 
***
 
Ez az élmény határoz meg,
a lélek hasadékain cseppfolyós
vágyként beszivárog a múlt,
kiváncsi mondataid
hány szögből fognak közre
abban bízván, hogy lényem
definiálásával önmagad
is megfogalmazhatod?
 
***
 
Bolond aki ligetemben
tér aludni, mert minden percét
rózsajajjal mérgezem,
áthatolhat a semmin
ha belém olvas, fellapozza
puhány és gyáva életem.
 
***
 
Visszatérünk az elhagyottba
a folytatáshoz ím kész a terv,
torkomban játszódnak fuldoklásaid,
míg álarcaim lehullanak és
kirajzolódom a derengésben
tiszta képleted.
 
***
 
Ki legyek? mondd,
tenyérben feslő rózsa
vagy mondat, mely a teljesség felé tart
és mindenkor testként vonzza
a mágneses teret?
 
***
 
Te tudod csak jelentésem
mennyit nyom latba, mikor
a tér minden zugát
fénnyel szegélyezem.