Csák Gyöngyi: Zamišljam (Elképzelem in Serbian)

Halálhírem hallatán
átadja magát
a fájdalomnak majd
erőtlenül vonszolódik
és dől egy törzsét kínáló
magányos fához,
hogy sebesre harapja
gyáva nyelvét, melyen
kimondhatatlanok vakognak…

de nem; idővel
minden fájdalom tompul,
az élő meg helyet keres
egy másik élőben magának.

Povodom vesti moje smrti
predaje se
bolu potom
nemoćno se vuče
i naslanja sa na ponuđeno
stablo samotnog drveta,
da do ranjavanja grize
svoj bedan jezik na kojem
neizrecivo muca…
 
al ne; s vremenom
svaka bol se stiša,
a taj ko živi svoje mesto
u drugom živom biću potraži.