Szente B. Levente: Rekvijem za selo Bezedovo novo (Rekviem Bözödújfaluért in Serbian)

Aztán eloszlott a tömeg, 
széthordták az utolsó házat is -
akár a cserépszilánkok,
álmaink az utcán hevertek;
a nevek, mint megannyi sikoly.
Sosem hittük volna,
hogy emlékoszlopra kerülnek:
örökre és beláthatatlanul.

Pa se masa razišla,
i zadnju kuću su razneli -
poput krhotina crepova
naši snovi su na pločniku ležali;
imena, kao mnoštvo krikova.
Nikad ne bismo verovali
da će ih spomen stub čuvati:
zavek i nedogledno.