Szente B. Levente: Samo me nemoj samog ostaviti (Csak ne hagyj magamra in Serbian)

elesni, földre zuhanni, omlani
bele semmibe

most már ne hagyd,
hogy elmerüljek
mások nyomaiba lépve,
mint amikor virradatba halnék
csöndesen, így bele

a lélek föl és le hullámzó
dombjai között,
háttal fénynek, sötétnek,
őszi én-képem
rólad visszaragyog –
csak ne hagyj
magamra.

pasti, na zemlju se srušiti, u ništa
se stropoštati
 
sad više ne dozvoli,
da stupivši u tuđe tragove
potonem,
kao kad bi tiho
u svanuće nestao
 
između talasajućih
brežuljaka duše,
sjaju, tami leđima okrenuta
moja jesenska slika
od tebe se odražava –
samo me nemoj
samog ostaviti.