Szente B. Levente: Ma non m’abbandonare (Csak ne hagyj magamra in Italian)

elesni, földre zuhanni, omlani
bele semmibe

most már ne hagyd,
hogy elmerüljek
mások nyomaiba lépve,
mint amikor virradatba halnék
csöndesen, így bele

a lélek föl és le hullámzó
dombjai között,
háttal fénynek, sötétnek,
őszi én-képem
rólad visszaragyog –
csak ne hagyj
magamra.

cadere, precipitare a terra, franare
nel niente
 
non permettere più
di sprofondarmi
seguendo le orme altrui
come se così nel silenzio
morissi nell’albore
 
tra le ondulanti colline
dell’anima
con la schiena rivolta
allo splendore, all’oscurità,
la mia immagina autunnale
da te si riflette –
ma non m’abbandonare