Pinczési Judit: Testet ölt

És a tűszúrások után megindult a vér,
de már a bordák partjai
elúsztak
hajamból lett kemping-ravatal
légsátor fénylett
mint a sátoros ünnep
a falakból robbant 
varjak hangversenye
a vászonlepedőn fehér 
némafilm.
És láttam, hogy bennem fut
a borotvás gyilkos,
mindig is bennem jár, 
bármivé leszek,
hív gyökér-alakban,
hulló jég-alakban,
áthullámzik rajtam a napok ár-apályán
kimetszi belőlem
a rímek tivornyáit
erősíti csöndem
mint a sortűz-kihagyás.
Hallgatni tanít egy fél szárny,
mert elvágja penge-fénnyel,
a szélben meglengő kapu,
mert belép.
S mikor már árnyam lesz,
mint nem-várt összecsengés,
letépi arcát,
kivallat minden könnyűségről,
és borotva-éllel
felírja a Napba:
nincs már időm
festett szavakra.