A. Túri Zsuzsa: Post mortem (Post mortem in Italian)

Nem akarok a föld gyomrában 
rohadni
nem 
kell 
márvány kőlap, virág, vagy kereszt,
remélem könnyű lesz nektek elfogadni,
hogy mi eddig tartott, 
végleg 
elereszt.

Tisztulni akarok, 
dobjatok a tűzbe,
hadd legyek 
füstfelhő, pernye, hamu, por,
csak dalban maradjak, 
emlékekbe fűzve,
ne 
legyen 
imádság, vagy halotti tor.

Két kiló 
hamumat 
szórjátok a szélbe,
s mazsolaszín égen, üstökös legyek,
olvadjak 
pörögve a díszletbe, 
végre,
szippantsanak be a 
végtelen terek.

Non voglio marcire nelle viscere
della terra,
non
mi serve
la lastra di marmo, fiore o croce,
spero che per voi sarà facile accettare,
che, ciò, che finora m’aveva trattenuto,
mi lascerà andare
definitivamente.
 
Voglio purificarmi,
gettatemi nel fuoco,
che diventi
nuvola di fumo, cenere, polvere,
che rimanga solo nel canto,
nella memoria intessuta,
che non
ci sia
preghiera, veglia funebre.
 
Spargete i miei
due chili
di cenere nel vento,
che io sia cometa nel cielo color uva passa,
che mi fondi
mulinando nel scenario,
e infine,
mi risucchi
lo spazio infinito.