A. Túri Zsuzsa: ritratto androgino, che Leonardo conservò per il resto della sua vita (androgün arckép melyet Leonardo élete végéig őrzött in Italian)

a titokzatos mosollyal a végtelenről próbáltam szólni
oly sokat dolgoztam rajta amíg végre elkészült
mégsem vagyok elégedett
 
szerettem volna a lelket is az arcra varázsolni
hogy mindenkinek mást és mást üzenjen
láthassák szomorúnak
boldognak
betegnek
vagy a nézőn mulatónak egyaránt
 
az idealizált arezzói háttér is visszhangja a belső életnek
az örök misztérium része
anyag és szellem egyesülésének kivetülése
s a festmény középpontja az emberi szív
 
nézzétek meg jól
 
a kép két oldala nincs egy magasságban
jobb oldalt alacsonyabb a láthatár
bal oldal a nőt a jobb a férfit jelenti majd a
kettő egyesülését az aszimmetrikus arcon
 
a tökéletességre törekedtem
 
szerettem volna elbűvölni a nézőt
a színek váltakozó harmóniájával
két tájat helyeztem egymásra
a modell nyakáig meleg tónusú minden
utak
hidak
dombok
de a fej mögött haloványabb a háttér
a haj együtt hullámzik a tájjal
bal oldalon az út az ismeretlenbe vezet
hiszen a világ
amely körülvesz bennünket
szüntelenül változik és az ismeretlen felé haladunk
 
az alak nyugalmat áraszt
míg a háttér szinte örvénylik
ahogy az idő
a kontraszt sok mindent jelent
életet és halált
ifjúságot és öregséget
nőt és férfit
azaz
Lisa Gheraldinit
vagy Gian Giacomo Caprottit
esetleg
éppen engem
fiatalon

con il sorriso misterioso cercai di parlare dell’infinito,
ci ho lavorato così tanto, eppure per quando
finalmente era pronto, non ero soddisfatto
avrei voluto rappresentare sul volto anche l’anima
per inviare a tutti un messaggio diverso
che parimente possano vederlo triste
felice
malato
o che possa schernire lo spettatore
 
anche lo sfondo idealizzato di Arezzo è un eco della vita interiore, parte dell’eterno mistero,
il centro del dipinto è la proiezione dell’unione della materia e dello spirito, è il cuore umano
 
osservatelo per bene
 
il due lati dell’immagine non sono alla stessa altezza
a lato destro l’orizzonte è più basso
il lato sinistro è la donna il destro l’uomo e significherà
l’unione dei due sul volto asimmetrico
 
miravo alla perfezione
 
con l’armonia alternata dei colori
volevo incantare lo spettatore
ho sovrapposto due paesaggi
e sino al collo del modello tutto è dei toni caldi
le strade
i ponti
le colline
ma dietro la testa lo sfondo è più sbiadito
i capelli ondeggiano insieme al paesaggio
sul lato sinistro la strada porta verso l’ignoto
tanto il mondo che ci circonda
cambia di continuo e procediamo verso l’ignoto
 
la figura emana calma
mentre lo sfondo è quasi vorticoso
come il tempo
il contrasto significa tante cose
vita e morte
gioventù e vecchiaia
donna o uomo
ossia
Lisa Gheraldini
o Giacomo Caprotti
o caso mai
proprio me
da giovane