A. Túri Zsuzsa: … bezzeg a kutya

Bármilyen vonzó is olykor a gondolat,
még nem halhat meg.
Mi lesz akkor a kutyával?
Öreg tacskó, nem kell majd senkinek.
Kicsit sánta is.
Állatmenhelyre viszik majd, ahogy őt is
idősek otthonába akarták adni.
A rokonok.
De az otthonba nem lehetett kutyát vinni.
Egy macskát még toleráltak volna,
mondták, másnak is van,
de kutyát nem.

Egy öregembernek papagája volt a szobájában.
(Az ápolók nevét kiáltozta.)
Egy kutyát sétáltatni kell,
ott nincs park, ezzel indokolták.
Meg a higiénia.
Ha macska volna…
(Az higiénikusabb?)
De nem macska.
Sosem szerette a macskákat.
Állítólag, ha meghal a gazdájuk,
lakmákoznak belőle, ha éhesek.

Bezzeg a kutya, az nem.

Az inkább éhen hal,
hűségesen ücsörögve a gazdája mellett.
Áldott, tiszta lelkű,
ragaszkodó állat.
Az ő kutyája a legjobb gyógytornász.
Kitartóan róják a köröket együtt a Margitszigeten.
Ha lassan is.
Sok mozgást javasolt az orvos.
Így lett a kutya személyi edző.
Ráadásul a legjobb az odabújás-terápiában.
Kakaószínű, okos szemével
olykor úgy néz rá,
mintha tudná,
miatta marad még.
Mert nem hagyhatja itt,
egyik napról a másikra,
hogy kutyamenhelyre vigyék.
Inkább megvárja, hogy……
………..

2021