Márkus László: I loved you (Én szerettelek in English)

Fura, amikor szerelem 
feszül szerelemnek 
s meddő viták rabolnak 
értékes perceket, 
miközben éltünk homokja 
egyre gyorsabb ütemben 
pereg, hogy azután 
másik dimenzióban, 
- talán egy felhőszélről - 
lábunk lógázva 
nevessünk felfuvalkodott 
önmagunkon és szemrehányón 
rebegtetve szárnyunk 
elsuttogjuk újra, 
én szerettelek... 

Strange, when passion
tenses against passion
and barren arguments
rob us of valued moments,
whilst the sands of our life
spill down ever quicker,
so that afterwards,
in another dimension,
- perhaps whilst dangling our legs
from the edge of a cloud,
laugh at our conceited selves.
and reproachfully
fluttering our wings,
whisper once again:
I loved you…