This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Márkus László: Elegia senza età (Kortalan elégia in Italian)

Portre of Márkus  László

Kortalan elégia (Hungarian)

Magányosan baktatok át a zsivajgó téren,
nyárfapihék furakodnak hajamba, orromba,
tarka tömeget okád az aluljáró szája,
iskolatáskák, bevásárlószatyrok hada
furakszik ismeretlen mikroviláguk felé,
autó dudál, villamos csilingel, troli tülköl,
mentő sivalkodik - harsányan zajlik az élet.
Szerelmespárra figyelek fel, vidám kalap,
menő sapka, midi ruci és koptatott farmer,
fogják egymás kezét, andalognak meg-megállva,
ölelkezve, gyakorta apró puszikat lehelve,
lángol lelkük, szárnyal megújult világuk.
Látni, hogy boldogok, miattuk kelt ma a nap,
nekik dalolnak rigók, és bókol minden orgona.
Átszellemült arcukból gyöngéd vágy sugárzik,
a köröttük vibráló fényben megállt az idő,
mint valami opálos tükörben magunkat látom,
ötvenen túl is mézédes mákony a szerelem.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://www.poet.hu/vers/187137

Elegia senza età (Italian)

Arranco solingo attraverso la piazza chiassosa,
tra i capelli, nel naso, s’insinua la lanugine del pioppo,
la bocca della metro vomita una moltitudine variopinta,
zainetti, un esercito di sporte e borse per la spesa
sgomita verso il proprio sconosciuto microcosmo,
macchina strombazza, tram tintinna, filobus clacsona,
ambulanza ulula – la vita si svolge fragorosamente.
Noto una coppia d’innamorati, cappello allegro,
berretto in voga, vestito midi e jeans sabbiato,
si tengono per mano, vanno a zonzo, a volte fermandosi,
abbracciandosi, scambiando sovente dei bacetti,
arde la loro anima, il loro mondo rinnovato veleggia.
Si vede, che son felici, il sole oggi è sorto per loro,
per loro cantano i merli, e li riverisce ogni serenella.
Dal loro viso trasfigurato un dolce desiderio s’irradia,
intorno a loro, nella luce vibrante s’è fermato il tempo,
vedo noi stessi come in uno specchio opalescente,
l’amore è un oppio succulento anche oltre la cinquanta.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap