Márkus László: liniştea (a csönd in Romanian)

mily megkapó
ahogy elhal
vagy ébred a fény
hajnal vagy alkony
egyre megy
mindahány
színesre festi
a mogorva tájat
míg a csönd születését
vagy halálát
érző lélek híján
észre sem vesszük
titokban marad

cât de minunat e
cum se stinge
sau se trezeşte lumina
în zori sau amurg
e totuna
fiecare
colorează
peisajul tulburat
iar naşterea sau moartea
liniştei
în lipsa sufletului sensibil
nici n-o observăm
rămâne-n taină