Márkus László: Vijon (Villon in Serbian)

„De  míg  más  ült  az  iskolában,
Kerültem  én,  komisz  gyerek…
Míg   ezt   leírom:   bánatában
Szívem majd hogy meg nem reped”

/ Testamentum, XXVI. versszak, 205-208. sor /

Bohém költő, betörő, krakéler, gyilkos?
Külön-külön egyik sem tán,
de egybegyúrva te vagy – a költőkirály.

Lírád nem épp homéroszi,
zsargonod karcol és homokot hint.

Szajhák és borpincék kegyeltje vagy,
mégis a tiéd az egyedi hang.

„Ali dok su drugi u školi sedeli
Ja, zao mladić, zaobišao…
Dok to pišem: u žalosti
Srce mi samo što nije pukao”
 
/Testament, XXVI. strofa, 205-208. redovi/
 
Boem pesnik, pljačkaš, makro, ubica?
Ovako odvojeno možda niti jedan,
ali isprepleteno ti si –  kralj pesnika.
 
Tvoji stihovi nisu baš po Homeru,
stil ti grebe, pesak prosipa.
 
Jesi miljenik uličarki i mehana,
glas jedinstven, ipak tebi pripada.