Elekes Ferenc: Izveštaj o minulom stoleću i sebi (Jelentés a letűnt századról s magamról in Serbian)

Kifárad minden. Az ízek is kifáradnak, s az illatok is. Kifárad az időjárás, a harangzúgás, az ünnepek is kifáradnak, akár a nyikorgás vagy az unalom. Kifárad a mélység és a magasság, a büszkeség s az alázat. Kifáradnak a kicsi falvak, népek, nagyhatalmak, dallamok, lebegések és szárnyalások. Kifáradnak a zongorák, a kürtök és dobok, kifáradnak a tornyok és gödrök, a bogyók, levelek, hasonlatok, színek, szokások, árnyak és arányok, kifáradnak a dühök és a veszedelmek, a jóság is kifárad, s a lázadás is. A botok és borotvák is kifáradnak, akár a kulcslyuk vagy a csatorna. Persze, az évszakok is kifáradnak, a vasárnapok, vagy az egérfogók, azok is kifáradnak, s a köszönések is. Van úgy, hogy én is kifáradok. Van úgy. Például most.

Sve se umori. Umore se i okusi i mirisi. Umori se vreme, zvonjava, umore se i praznici kao i škripanje ili dosada. Umori se dubina i visina, oholost i poniznost. Umore se mala sela, narodi, velesile, melodije, lebdenja i lelujanja. Umore se klaviri, rogovi i bubnjevi, umore se tornjevi i jarci, bobice, listovi, uporedbe, boje, običaji, senke i srazmeri, umori se bes i pogibija, i dobrota se umori a i pobuna. Umore se i batine i britve, kao i ključanice i prokopi. Naravno i godišnja doba se umore, nedelje ili mišolovke i oni se umore, pa i pozdravi. Dogodi se da se i ja umorim. Dogodi se. Na primer sada.