Auguszt Bárió Gábor: My own summer (Az én nyaram in English)

Suttogó hangra ébredtem ma a kertben,
puskával kezemben párás
gyöngyszellő kuszálta arcom,
nevettem, aztán már a lombok között
találtam magam.

Féltékeny holdsugarak kutatták
lőporos testem reszketve,
madár voltam vagy hangya,
már nem tudom,
akkor már nem éltem.

Csigák házába bújtam,
veszekedve vetkőztem a folyóparton,
süket lombkatonákkal járőröztem.
De hiába hunyorogtam a Napot keresve,
az én nyaram végleg elmúlt.

I woke to a whisper in the garden today,
gun in hand, a dewy
pearl-breeze tousled my face,
I laughed, then soon after found myself
among the foliage.
 
Shivering, jealous moonbeams
searched my body stained with powder,
was I a bird or ant?
That, I no longer know,
I was not alive by then.
 
I hid in snail shells,
argued whilst undressing on the river bank,
and went patrolling with deaf greenery-soldiers.
But in vain did I squint whilst looking for the sun,
my own summer had finally ended.