Sipos Tamás: Povratni motivi (Visszatérő motívumok in Serbian)

A bányatóhoz mentünk, de nem
ahhoz, amelyikből húsz éve nem
tudtam volna kimászni a saját
lábamon. Már nem tudom, hogy
akkor fürödtünk is, vagy csak apám
új vadászpuskáját próbáltuk ki,
ahogy azt sem, hogy milyen autója
volt éppen akkor, hisz minden
autócsere jól elkülöníthető kor-
szakot alkotott. Minden csak
foszlány és töredék, fekete-fehér
filmszalag. Arra mégis tisztán
emlékszem, hogy elcsatangoltam
és megláttam a közeli réten, ahogy
a késő nyári szél pár szirmot vérvörösre
simogat. Majd évekkel később
felbukkantál, mint egy megtestesült
vakuemlék, az alkarodon ugyanazokkal
a pipacsokkal, a tarkódon ugyanannak
a viharkék bányatónak az illatával és
bennem az érzéssel, hogy előtte mindez
semmit sem jelentett.

Na rudarsko jezero smo išli, ali ne do
onog iz kojeg pre dvadeset godina
na vlastitim nogama ne bi mogao
izaći. Više se ne sećam da li
smo tada i kupali ili samo novu
lovačku pušku mog oca isprobavali,
ni to ne znam baš tada kakav
auto je imao, jer svaka promena
auta  je dobro ograničeno raz-
doblje značila. Sve je tek neka
krhotina i odlomak, crno-bela
traka filma. Ali ostalo je u meni
urezano da sam odlutao i
na obližnjem ritu primetio da
kasno leto nekoliko lata u jarkocrveno
oblači. Pa godinama kasnije poput
zablistale uspomene si se pojavila,
na podlaktici sa istim bulkama,
na potiljku sa mirisom baš istog
vihorplavog rudarskog jezera i
u meni sa osećajem da mi sve to pre
ništa nije značio.