Csukás, István: E de ajuns o privire laterală (Elég egy oldalpillantás in Romanian)

Elég egy oldalpillantás,
s eltűnik a nyár,
ősz kapaszkodik vérző körmökkel
a ház falán,
 
a borostyán közt bogárhulla,
madármúmia,
tudja jól a nyári sereg,
hogy el kell múlnia,
 
de kinőtt, röpült, mászott
mégis boldogan,
mert e kurta végtelenben
neki dolga van.
 
Rábiccentek megnyugodva,
mint egy imára,
én is ilyen árnyat vetek
az idő falára,
 
ha majd egyszer oldalt pillant
lustán az Isten,
recehártyájára ég
a testem.

E de ajuns o privire laterală,
şi vara dispare,
toamna se caţără pe zidul casei
cu unghii însângerate,

printre iederă hoit de gândac,
mumie de pasăre,
ştie bine oastea de vară
căci moartea s-apropie,

dar a răsărit, a zburat, s-a căţărat
totuşi fericit,
căci el treaba a avut,
în acest scurt infinit.

Îmi aplec capul resemnat,
ca-n timpul rugăciunii,
şi umbra mea e astfel
proiectată pe zidul vremii,

dacă odată Dumnezeul leneş
într-o latură priveşte,
pe retina-i corpul meu
astfel se tipăreşte.