Nagy L. Éva: Sudbina (Végzet in Serbian)

csupaszra mart 
szívvel kiáltok
nem vagyok az
aki voltam
mindenemet oda adtam 
látom
érzelem veszve
maradt a magányos este
ha meghalok
vihar leszek
szélt verek és fát tördelek
felsírnak a hullámhabok
könnyeznek a kis patakok
kérdezik hogy mi lett velem
néma szóval felelgetek
úgy sem várok feleletet
ember voltam
amim csak volt 
szétosztottam
becsaptak
és el is hagytak
fojtó éj szalad felém
koldultam a szeretetért
ilyen az ember végzete
elcsitul szép csendben
mint az éjjeli zene

ogoljelim srcem
povičem
nisam ta
koja sam bila
sve što sam imala poklonila
vidim
osećaji su izgubljeni
ostale su usamljene večeri
umrem li
vihor ću biti
stvoriću vetra, stabla lomiti
zaplakaće valovi
suziće potoci
pitaju šta je sa mnom
nemo odgovaram
ta odgovor ne čekam
čovek sam bila
šve što sam imala
podelila
prevarili su me i
napustili
noć koja guši prilazi mi
zbog ljubavi sam prosjačila
takva je čovekova sudbina
stiša se
kao noćna muzika