Zajácz Edina: Na mračnoj žičari preminuća – (A halál fekete libegőjén – in Serbian)

Nézem a teret, a hintát,
anyám szívének meghasadását,
a hófehér krizantémokat arca helyén,
ahogy elszállnak álmaink
a semmi ezüstködén.
Fodros ruhás angyalok hívnak,
gyere...
Milyen hatalmas a halál játszótere,
s míg térdei közül el nem enged 
az utolsó törvény,
csak ringatózunk fekete libegőjén,
anyám és én.

Gledam ljuljašku, tržište,
kidanje srca moje majke
na mestu njenog lica bele ivančice,
kako u srebrnoj magli ništa
naš san nestaje.
Anđeli sa naboranim haljinama zovu,
kreni...
Veličanstven je igralište smrti,
i dok me poslednji zakon između kolena
ne pušta,
samo se ljuljamo na mračnoj žičari preminuća,
mama i ja.