Zajácz Edina: On the Black Chairlift of Death (A halál fekete libegőjén – in English)

Nézem a teret, a hintát,
anyám szívének meghasadását,
a hófehér krizantémokat arca helyén,
ahogy elszállnak álmaink
a semmi ezüstködén.
Fodros ruhás angyalok hívnak,
gyere...
Milyen hatalmas a halál játszótere,
s míg térdei közül el nem enged 
az utolsó törvény,
csak ringatózunk fekete libegőjén,
anyám és én.

I watch the ground, the swing,
my mother’s heart breaking,
snow-white chrysanthemums are her face
as our dreams dissolve in
the silver haze of nothing.
Angels in frilled garments call out to me,
do come…
How vast is death’s playground,
and till I’m held tight by the knees of
the ultimate law,
we just sway on its black chairlift,
mother and me.