Zajácz Edina: Majko, ti ne znaš (Anyám, te nem tudod in Serbian)

Te nem tudod, anyám, 
hány éve már, hogy csupa vér vagyok. 
Vérből van a hold, a nap, 
a csillagokon is ott ragyog,
akármerre nézek, 
forrón az arcomba csap,
hiába takarom,
félálmomban is hullik rám
a borzalom.
Anyám, te nem tudod,
hogy mindegyik télnek meggyszínű az inge,
és megölelném,
ha egyszer fehér gyolcsban jönne.
Egy darabot szakítanék az ingének ujjából,
és letörölném a vért az angyalok szárnyáról.

Ti ne znaš, majko,
od kada sam skroz krvava.
I mesec i sunce je iz krvi,
sjaji i na zvezdama,
gde god pogledam,
vruće u lice mi udara,
zalud se pokrivam,
užas i u polusnu me
prekriva.
Majko, ti ne znaš,
da košulja svake zime boju višnje ima,
i zagrlila bi,
kad bi jednom u belom platnu došla.
Iz rukava njegove košulje komad bi otkinula
i sa krila anđela krv obrisala.