A Bolond (Tarot, Nagy Arkánum 0.) (Hungarian)
Viaszbábszerű magzat-pózban…
Kezdetek előtti sodródás.
Lábszárcsont-kürt aszottan-keserűn
kilógó nyelvén újból kísértő fantom-ízek,
hal- és véríz; taplószáj rikolt: „Chtulhu fhtagn!”
A kapu kulcslyuk, csapdák a kulcsok,
kilincsek.
Ami él, a gömb-forma felé törekszik.
Holttá hűl a derékszögű, az egyenes,
a biztonság- és szimmetriaigény mindig hazug,
olcsó szemfényvesztő-trükk.
Halakból ki sző hálót? Bitóról ki lop húst?
„Io Pan! Io Pan!”
Kripta az anyaméh.
Fetrengve fenyegetőn
gyűr-fúr-ront (ő a képzelt küszöb, s a
saját árnyékán átbukfencező),
kimarjult kultúrák celláiban, vesztőiben
trottyos, szarvas bókként bolyong. Nem várták,
mégis megszületett… |
Il matto (L’arcano maggiore n° 0.) (Italian)
Fantoccio di cera in posizione fetale…
Deriva prima delle origini.
Sapori spettrali di nuovo allettanti sulla lingua
aridamente - amaramente pendente dal corno di fibula.
sapore di pesce e di sangue; bocca di fomite grida:
„Chtulhu fhtagn!”
Il portone è toppa, le chiavi son trappole,
maniglie.
Tutto quel, che vive, tende verso una forma sferica.
Il rettangolare, il lineare, si fredda come il morto,
la pretesa alla sicurezza e alla simmetria è sempre mendace,
un trucco ingannevole a buon prezzo.
Dai pesci chi tesse una rete? Dal patibolo chi ruba carne?
„Io Pan! Io Pan!”
Il grembo materno è una tomba.
Torcendosi minacciosamente
schiaccia – perfora – distrugge (lui è la soglia
immaginaria, che si capriola oltre la propria ombra),
barcolla nelle celle, nei labirinti delle culture falsate,
come malconcio complimento del cervo. Non fu atteso,
eppure è nato…
|