This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Képes Géza: Elegie autunnali 2. (Őszi elégiák 2. in Italian)

Portre of Képes Géza

Őszi elégiák 2. (Hungarian)

Természet mostoha gyermeke, ember!

Mit kérdesz, mondd, e kihült szivü tájon?

A lelked csordultig lesz gyötrelemmel:

hová futsz, hogy az életed ne fájjon?

Növényt keresnél? irgalmas tavat?

cinikus hóval van befödve, jéggel.

Végtelenbe húzó vadludcsapat

bensőd visszhangjaként nem jajveszékel.

E tájék nem gyülöl és nem szeret,

véres tragédiákra meg se moccan:

felcsukló szavad jobb, ha lenyeled.

Szorongva úgy botorkálsz, mint tilosban

s ha szemedből a bánat-tó kiloccsan:

arcodon tüstént jégcsappá mered.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.kepesgeza.hu

Elegie autunnali 2. (Italian)

Tu, uomo, figlio della natura ingrata!

Dì, cosa vuoi chiedere a questa landa fredda?

La tua anima sarà pien’ di sofferenza:

dove vuoi scappare, che la vita non ti dolga?

Cerchi forse una pianta? un lago clemente?

è ghiacciato, coperto dalla cinica neve.

Filano verso l’infinito le oche selvatiche,

come l’eco, il tuo intimo neanche geme.

Questa landa non odia e neppure ama,

tragedie cruente la lasciano indifferente:

invece di parlare, è meglio che tu taccia.

Stai brancolando, come se fossi un traviato,

se dagli occhi tuoi, il lago triste sciaborda:

diventa ghiacciolo, all’istante, sul tuo viso.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap