Ezt hallod éjszaka is, ezt hallod egész nap:
zúgnak, dübörögnek a tankok,
előre szegzett ágyúkkal,
kétoldalt szegzett géppuskákkal
vonulnak, vonulnak -
Megsüketítnek bennünket, kirázzak agyunkat,
de ez a szakadatlan szörnyű zúgás
nem rémít, legfeljebb felbőszít vagy untat.
Tank parádé - mondják keserűen a járókelők
- még szerencse, hogy nem tengerparton élünk,
különben flotta-parádéban lenne részünk...
“Fasiszta felkelés”...”Ellenforradalom” -
ezt dadogja az árnyékkormány s a megszálló hatalom,
De a mi fülünkbe ezt a szót dübörgik a tankok:
Forradalom
Felkelt ez a nép, mert élni akart:
letépte szeméről a kötést,
szívéről a jégbilincset
s leverte lábáról a béklyót,
mit ráraktak a gyarmatosítók,
hogy legelésszen békén,
míg ők elisszák a tejét s lenyírják a gyapját...
A hernyótalpak fővárosunk kövezetét kiharapják,
de a lakosság, a nép
nem lát semmi rémületest
a mozgó acélfalakban, ágyúkban, gépfegyverekben -
Vonulnak a tankok,
reszketnek a házak,
de az emberek nem.
Budán, 1956. november 8-án