Képes Géza: La parata dei carri armati (Tank - parádé in Italian)

Ezt hallod éjszaka is, ezt hallod egész nap:
zúgnak, dübörögnek a tankok,
előre szegzett ágyúkkal,
kétoldalt szegzett géppuskákkal
vonulnak, vonulnak -
Megsüketítnek bennünket, kirázzak agyunkat,
de ez a szakadatlan szörnyű zúgás
nem rémít, legfeljebb felbőszít vagy untat.
Tank parádé - mondják keserűen a járókelők
- még szerencse, hogy nem tengerparton élünk,
különben flotta-parádéban lenne részünk...
“Fasiszta felkelés”...”Ellenforradalom” -
ezt dadogja az árnyékkormány s a megszálló hatalom,
De a mi fülünkbe ezt a szót dübörgik a tankok:

Forradalom

Felkelt ez a nép, mert élni akart:
letépte szeméről a kötést,
szívéről a jégbilincset
s leverte lábáról a béklyót,
mit ráraktak a gyarmatosítók,
hogy legelésszen békén,
míg ők elisszák a tejét s lenyírják a gyapját...
A hernyótalpak fővárosunk kövezetét kiharapják,
de a lakosság, a nép
nem lát semmi rémületest
a mozgó acélfalakban, ágyúkban, gépfegyverekben -

Vonulnak a tankok,
reszketnek a házak,
de az emberek nem.

 
Budán, 1956. november 8-án

Li senti di notte e anche tutto il giorno:
rintronano, rombano i carri armati,
con i cannoni puntati in avanti,
con le mitragliatrici puntati da ambedue lati,
stanno marciando, stanno marciando –
ci renderanno sordi, scuotono i nostri cervelli,
ma questo rombo teribile e interminabile
non fa paura, massimo annoia e rende feroci.
Parata dei carri armati – dicono i passanti,
è già tanto che non viviamo in riva al mare,
se no, ci toccava assistere alla parata della flotta…
”Somossa fascista”…”Controrivoluzione” –
questo blattera il governo ombra e il potere,
Nelle nostre orecchie risuna la voce dei carri armati:

Rivoluzione

S’insorto il popolo, perché, vivere voleva,
dagli occhi aveva strappato la benda,
dal cuore le manette di ghiaccio,
il ceppo sulle gambe aveva rotto,
quel che i conquistatori gli avevan’ messo
per farlo pascolare rabbonato,
finché loro bevono il suo latte e gli tosano la lana,
cingolati mordono il selciato della nostra capitale,
ma gli abitanti, il suo popolo
non vedono niente di terrificante,
nei muri d’acciaio, nei cannoni, nelle mitragliatrici –

Marciano i carri,
tremano le case,
ma gli uomini non sentono paura.