Kamarás Klára: După mai mulţi ani (Sok év után in Romanian)

Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…
Én nem tudom, talán az ég,
felhők, virágok, illatok
tudják, mi az, mit itt hagyok…
Zsákomban versből egy halom,
hogy mennyit ér, nem tudhatom,
remélem, több a semminél,
de sosem ebből lett kenyér,
így vállalhatom biztosan,
érdek nélkül minden szavam.

Dăpa mine paşi reci sunt.
E totuna, ce a fost, eu mai sunt.
Mulţi ani, văpăi şi multe pierderi …
Eu nu ştiu, doar numai cei din cer,
norii, florile, parfumurile
vor ştie ce după mine va rămâne…
În sacu-mi poezii, o grămadă
nu pot să ştiu cât valorează,
sper , căci mai mult de nimic,
nicicând din ele n-am trăit,
pe toate eu garantat le accept,
cuvintele-mi sunt fără concept.