Kamarás Klára: Dopo molti anni (Sok év után in Italian)

Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…
Én nem tudom, talán az ég,
felhők, virágok, illatok
tudják, mi az, mit itt hagyok…
Zsákomban versből egy halom,
hogy mennyit ér, nem tudhatom,
remélem, több a semminél,
de sosem ebből lett kenyér,
így vállalhatom biztosan,
érdek nélkül minden szavam.

Dietro di me tracce inaridite.
Non importa cos’è stato, io son ancora presente.
Tanti anni, tanta febbre, tanta perdita…
Io non lo so, forse lo sa il cielo,
le nuvole, i fiori, i profumi,
cos’è, che lascio qui…
Nel mio sacco una catasta di poesie,
quanto vale, non posso sapere,
spero, che sia più di niente,
ma non mi ha mai fruttato del pane,
così posso garantire senz’altro,
che ogni mia parola è senza tornaconto.