Kamarás Klára: Un sogno ricorrente (Egy visszatérő álom in Italian)

Mostanában gyakran azt álmodom,
hogy fölfelé megyek.
Romos lépcsőkön és törött létrákon
mászom, csak egyre mászom fölfelé,
és visszacsúszom mindig... újra...
Kitartóan, de egyre nehezebben,
mindig csak újra... újra fölfelé...
Néha fölérek: föl a csúcsra.
Körülnézek, és mindenütt romok,
ledőlt falak és szürke sivatag,
összezárult, vagy beszűkült utak.
Ott fenn sincs más,
csak az, mi odalenn.
Fölébredek.
Fel kéne adni végre...
Feladni végleg?
Nem lehet.
 
2004.
 
 

Ultimamente sogno spesso,
che sto salendo.
Mi arrampico sulla scalinata diroccata,
sulle scale rotte, verso l’alto, senza sosta,
e scivolo sempre indietro… di nuovo…
Tenacemente, ma con sempre più difficoltà
sempre e di nuovo… di nuovo verso l’alto.
A volte la raggiungo: approdo sulla cima.
Mi guardo intorno, dovunque vedo solo rovine,
mura crollate e deserto grigio,
strade chiuse o ristrette.
Non c’è nient’altro lassù,
solo quel che c’è quaggiù.
Mi sveglio.
Dovrei rinunciare infine…
Dovrei desistere per una buona volta?
Non è possibile.
 
2004