Debreczeny György: Esti rettegés

 Ágh Istvánnak 

Korán indulok sohase érek 
másfelé hív a vörös csontvelő 
Megbéklyózott nyúlványok szökellése 
a tegnapi évből ennyi maradt 
a nagy hidegben a hó is elolvadt 
s a borotvaszappan tétovasága 
törékeny arcok repedéseibe 
lopta be magát 
és a cserepek fölött szakadatlanul 
megállíthatatlanul vérzik az ég 

Megfojt az oxigén 
lábszag-tündérek 
a lepra-mennybe vezetnek 
csigaházakban száguldozok: 
belső vérzés kifelé 
Az éjszaka hegyekkel küszködtünk 
kidőlt ajtók jelezték vonulásunkat 
a rostok megmarkolhatatlan telébe 

Nem megyek sehova 
nem maradok sehol  
a kutyák úgyis megugatnak