Debreczeny György: Evening Fears (Esti rettegés in English)

 Ágh Istvánnak 

Korán indulok sohase érek 
másfelé hív a vörös csontvelő 
Megbéklyózott nyúlványok szökellése 
a tegnapi évből ennyi maradt 
a nagy hidegben a hó is elolvadt 
s a borotvaszappan tétovasága 
törékeny arcok repedéseibe 
lopta be magát 
és a cserepek fölött szakadatlanul 
megállíthatatlanul vérzik az ég 

Megfojt az oxigén 
lábszag-tündérek 
a lepra-mennybe vezetnek 
csigaházakban száguldozok: 
belső vérzés kifelé 
Az éjszaka hegyekkel küszködtünk 
kidőlt ajtók jelezték vonulásunkat 
a rostok megmarkolhatatlan telébe 

Nem megyek sehova 
nem maradok sehol  
a kutyák úgyis megugatnak 

To István Ágh

I’m leaving early and never arrive
the red marrow invites me elsewhere
Scampering of shackled apophyses
is what’s left here from the year before
even snow melted in the freezing cold
and the hesitation of the shaving foam
sneaked into the cracks of
frail faces
the sky above the sherds incessantly
and inexorably keeps bleeding
 

Oxygen suffocates me 
stinky-feet fairies
take me to leper heaven
i keep racing around in snail-shells:  
internal bleeding outwards
At night we struggled with mountains
crashed down doors marked our passing
into the winter of intangible fibres

I don’t go anywhere 
and don’t stay any place
dogs will bark at me anyway