Marno János: Al mio fantasma (Kisértetemhez in Italian)

Egy szem portársam, miért a tengerben,
miért nem velem, a fülledt, hússzínű
mocsárban, miért repedt meg az ér
a fejedben akkor, a leghosszabb éjjel.
Milyen jól festenek a parton fehéren
a nyírek, vagy tükröződve némelyük
a vízben, vagy tegyük fel, megengedhetetlenül,
a vérben, melyben akármit észlelünk,
az ott van benne, megoldódottan.
Nem mintha ne volna vele még dolgunk.
Szemgolyóm azonban süppedőben. Itt
vagy a sarkában valahol, körmömmel
kikönnyeztethetően – mintha anyád
nézne rám sötét haraggal, nem tudván
róla, hogy meghaltál, a halottkém
szerint egy szempillantás alatt. Csakhogy mit ért
egy halottkém a szempillantás alatt.

Mio unico compagno, perché nel mare,
perché non con me, nell’asfissiante palude
color carne, perché s’è rotta una capillare
nella tua testa, allora, nella notte più lunga.
Come si stagliano nitide biancheggiando
le betulle, o specchiandosi alcuni nell’acqua,
o supponiamo, inammissibilmente, nel sangue,
in cui qualunque cosa viene ravvisato,
è lì al suo interno, essendosi disciolto.
Non è come se non avessimo più alcunché da
fare con lui. Mio globo oculare si sta sprofondando.
Sei qui nel suo angolo da qualche parte, con
la mia unghia potrei stillarti fuori con le lacrime,
come se tua madre mi stesse guardando con uno
sguardo cupo, senza saperlo, che sei morto, secondo
il necroscopo in un batter’ d’occhio. Senonché
cos’intende il necroscopo per un batter’ d’occhio