Marno János: Dica (Mondja in Italian)

Igen, jó volt a nyár, köszönöm, jó

rövid, nem húzódott túl soká, jól

elrepült. Voltak persze húzósabb

napok is, meggyulladt rajtam a ruha,

lyukat égetett a Nap a blúzomba,

minden macskát feketének láttam

az aszfalton, a vérében kinyúlva,

s hamuszürkének otthon az enyémet

majdnem minden este. És most meséljen

Maga. Maguk is beáztak az éjjel,

és elment az áram, és megszakadt

minden kapcsolatuk a világgal?

Vagy Maguk nem is élnek olyan mélyen?

Csak az égadta sötétben kellett

ez egyszer reggelig kibírniuk?

Sì, l’estate è stato bello, grazie, piuttosto

corto, non s’è protratto troppo a lungo,

volato via in un attimo. Certo, c’erano anche

dei giorni pesanti, su di me il vestito aveva

preso fuoco, nella mia camicetta il Sole

aveva bruciato un buco, vedevo nero

ogni gatto disteso nel proprio sangue

sull’asfalto, grigio cenere il mio a casa,

quasi tutte le sere. E adesso mi racconti Lei.

Anche da voi s’è infiltrata la pioggia

dai tetti, è mancata la corrente, s’è

interrotto ogni collegamento con il mondo?

O forse Voi non abitate così in basso?

E dovevate resistere solo stavolta

in questo buio totale sino al mattino?