Marno János: Vers sur la position á mi-parcours du socialisme (Vers a szocializmus félállásáról in French)

Egy kanál mustár, egy korty ecet,
mondd, hol találom az aludttejet,
és a kenyérkosár, az hova lett,
ellepték a hangyák, szörnyen viszketek.
 
Egy kanári mustrál a kalitkában,
mondom, vége a dalnak, elmúlt a nyár,
a kenyérkosárban penészes morzsák,
hullagyereket szültek a tanyán.
 
Éjszaka zörget az agronómus,
hogy eltűnt a lánya, hogy nincs-e nálam,
haja szalmasárga, a szeme búza-
virágkék, Nincs, mondom, s folyik a nyálam.
 
Az utcán didereg közben két bőrkabát,
rágyújt az egyik, a másik a diófám
törzsét támasztva pisálja ki magát;
lesz mit visszasírnom, ha így megy ez tovább.
 
És múlnak az évek, a lány anya lett
nemrég kapta meg az agronómus
sírkertünkben a végtiszteletet.
Most ősz van, Uram, a mustár szezonja ez.

Pour une cuillerée de moutarde, un coup
De vinaigre, où, le lait caillé, je le dégote ?
Et la corbeille à pain, dis, on la relègue où ?
S'y mirent les fourmis, horreur! ça me picote !

Depuis sa cage un canari surveille,
Je dis, chant et été, c'est terminé,
Miettes moisies sont en ladite corbeille,
Naquit au hameau un mort-né.

Frappe nuitamment l'agronome
Chez moi, sa fille est-elle, qui s'est esquivée ?
Cheveux paille et yeux bleu barbeau,
--Non, fis-je, non sans saliver.

Sur ce, en rue tremblent en manteau de cuir
Deux flics* ; l'un se met à fumer, l'autre, lui, pisse,
Au tronc de mon noyer prenant appui,
Ça ainsi plus avant, j'aurai de quoi languir.

Et quoi ? au fil des ans, la fille, elle accoucha,
Récemment le dernier honneur fut accordé
Dans notre cimetière à l'agronome, et, ça,
C'est l'automne, Seigneur, saison de la moutarde.

*variante : gars