Marno János: Epifánia

Tisztára anyám vagyok. Reszketek,

mint a kocsonya, és rémülten nézek

minden halandóra, haldoklóra, és

bizonyos halfajtákra is, amelyek

balra mögöttem vergődnek a fürdő-

kádban  január hatodika, azaz

Vízkereszt óta - amely dátumhoz 

anyámnak semmi, de semmi köze.

És mégis. Mintha mégis látna most

borotválkozni felgyűrt ingujjal

az ovális tükörben, s a háttérben

a tátogó halakkal a kád sárgás-

fehér zománcfenekén. Istenem, ha

látná ezt anyám, mintha látna szegény.