Marno János: A vers titka
|
A vers titka (Hungarian)Eszi a szú a szunnyadó percet. a fényképész neve: Helmuth. H mint
hal; Hedvig. Haladék nélkül semmink
se volna. Másfelől pont az idő
mintha nem éppen neki kedvezne.
Bár másnak sincs hasznára, ha edzve
nézzük. Acélos szemmel, mint ha fényt
törünk, vagy felbukó palack nyakát,
amibe szellemünk beleszorult.
Nézi csak, nézi, és beleborzong.
Nővére fél, úgyszólván felnőtt, és
nem éri be magát többé soha;
csupán meghízik némelykor, itt a
nyoma; szégyelli. Verseket bújva
nyugszik (a versnek sincs különb titka),
majd mondja fejből egy kádban végig,
s a húga utána, hűcske Hedvig.
Azután semmi. A víz lefolyik,
a tartály kilyukad, évek múlva
eszmélnek egymásra egy sugárzó
alagútban, s még sincs szó halálról.
Azt csak a zöld árasztja magából,
mögöttük a képen. Halászbástya,
1951 nyarán.
(A feljegyzés nem Helmuth írása.)
Hárman. Mit kezdhetnek ott egymással.
|
TranslationsFrenchLe secret du vers Delay, Xavier R.G.C. Request a translation |
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
