Marno János: Az ismerős ismeretlen
Az ismerős ismeretlen (Hungarian)halottaimnak Ítéletidőre vall-e, ha kén- sárga felhőzet vonja be az eget a széles folyó felett, mely maga is sárgásbarna, mint az agyag. Fullasztó látvány, mintha be volna fóliázva, ameddig a szem ellát, a folyam. Villamosablakból nézed, kidugva a szabadba a képed, a kocsiban tudniilik fuldokolnak az utasok a tömény szar- és húgy- és bomlásbűztől, melynek a forrása egy hajléktalan. Odaát, a folyó túlpartján tompán fénylik, akár egy szilveszteri ólom- öntet, a Parlament. Ám egyelőre még csak ősz van, dolgozhat még bőven együtt a természettel az enyészet. Ideje a rothadásnak, érésnek s az érkezésnek, valamint a véget nem ismerő rémületnek, mely külön időt szorít a mindennapi rosszul- létnek már mióta. Visszavonva fejedet az utastérbe megfordul benned a tisztálkodás gondolata; hogy mióta már az sem akar menni. Ugyanabban fekszel, amiben keltél, s ugyanabban kelsz, amiben nem kellettél az éjjel senkinek, idegennek, sem ismerősnek, vagy ismerőseid egy ismerősének. Egy temetőbe tévedtél be, ott futottatok össze egy szűk ösvényen, úgyhogy nem fértetek volna el súrlódásmentesen egymás mellett, ha valaki nem lép félre, fel egy sírkő szegélyére, a másik amíg tovahalad. Ti azonban mind a ketten félreugrottatok, a szóban forgó szegélyekre, és álltatok is szóba egymással, a mécsesek és a sötétség viszonyának az ürügyén. Az ismerősség bonyodalma is így került terítékre. És most sápadtan a tanácstalanságtól kutakodsz az arca után magadban, amiből legföljebb az állát, orrlyukait és a szájpadlását leshetted meg olykor, mert ezekre vetült a mécses fénye, szemeit sötét szemüveg védte.
|
TranslationsFrenchL'inconnue connaissance Delay, Xavier R.G.C. Italian Il conoscente sconosciuto Cikos Ibolja Request a translation |