Marno János: Prométhée (Prométheusz in French)

” …fájdalmában egyre mélyebbre nyomult
a sziklába, míg eggyé nem vált vele”

(Franz Kafka: Prométheusz)

Májfoltos sziklafal. Sasokkal néz
farkasszemet kínjában az alvó,
felugrálva álmában, mint Kafka,
s tépődve, hogy mindez mire való;
szája sarkán az odaszikkadt méz-
ga megrepedezik. Mert miről van szó?
Hogy mégse volna elragadtatva
hivatalától, mely a sziklához
láncolja, rábízva hogy mit hámoz,
ügyét tekintve, mit hoz ki magából?
Mája, sasok lakomája, nem fogy; ha-
nem falatról falatra haladva
gyarapszik, cseppenként magába fojtva,
akárha szivacs, az alvót. S a szikla
is álca csupán, sőt tálca, élére
állítva felsőbb szeszélyből, s szemlére
kínálva a kín falatjait. Mérge
illatul származik vissza az égbe,
mintegy a forma szerint. És ha fordul
az álom, mint álmában Kafka, mivel
ő mégiscsak idegen itt, indulhat
sétába oltani parázsló fejét.
Melyet földnek szegez, amint elhalad
az említett oltár előtt. Mert nem hajt
semmire különösképp. Csak tűnődik,
a forma kedvéért, hogyan adja le,
hogy is adhatná fel tűnt tartalmait.

« ...d'abîmes en abîmes de douleur, pétré*
pour s'être uni au roc, s'en être pénétré »
(Franz Kafka: Prometheus)

Pan de roc tacheté de foie. Le dormeur
tourmenté fixe* – et c'est réciproque – des aigles,
comme il se porte en rêve, tel Kafka, d'un bond,
son penser déchirant est: tout ça, à quoi bon?
La gomme au coin de sa bouche séchée
craquelle. Car de quoi est-il question?
De sa perpétuelle insatisfaction
d'être par son office au rocher attaché;
s'y fiant, il l'épluche: vu l'état
des choses, l'homme a-t-il un résultat?
Son foie, festin d'aigles, loin de se faire
rare, au bout du compte, prospère au contraire,
il s'accroît goutte à goutte, en soi-même suffoque,
tel une éponge, le dormeur, et le roc
aussi est masque seul ou, mieux, par caprice
venant d'en haut, et, à l'examen, plateau
où s'offrent de petits morceaux du supplice.
Son poison donne au ciel une odeur en retour
quasi selon la forme. Et, si le rêve tourne,
tel Kafka en son songe, pour cette raison
ici, quoiqu'étranger, il peut bien en passant
partir éteindre une tête brûlante.
Qu'il cloue au sol en dépassant
le susmentionné autel. Car ne chassant
rien de spécial. Juste il rêve à la façon
pour la forme de se débarrasser
de ça, son contenu perdu, d'y renoncer.

*Pétré(e): adj. « qui naît sur les pierres », qui ressemble à la pierre ou qui en a la dureté, couvert
de pierres, de rochers.
*Fixe: fixe (du regard).