Marno János: III. ANNA
III. ANNA (Hungarian)után botorkálva reggel a dohos folyosón, s megcsúszván egy ajtószárnnyal megütközve ocsúdnánk újra, s lelkünk öblösnek és üresnek hat, mintha meg- halt volna társunk, kit az Isten tudja, hogy is hívtak. Vagy tudja, elnémulva, mihelyt imánkba próbálnánk foglalni azt. S arra vinné is már, felszakítva másik ajtót, testünket tán kijjebb még a huzat, rétek illatába fúrva orrunk, mely eldugult a könnyezésben, hogy baltafejünk horgasztva kísértsen…
|
Request a translation |