Marno János: Az első sírásó

Rózsa kell? Itt termek én,
más darabból kölcsön.
Hová lett a nemes vér? –
Cserdül, ne üvöltsön!

Rangom s rendem, elől-hátul,
előírva így vagyon:
„Ádám pedig ásott.”

Hát hull
a könnyed, nem hiába,
én sírásó vagyok.

Hulladékra hull a fény,
ásóm önműködik,
rúgkapálhat lelemény,
műve tartott eddig.

Rangom s rendem, elől-hátul,
előírva így vagyon:
„Ádám pedig ásott.”

Hát hull
a könnyed, nem hiába,
én sírásó vagyok.

Űri holmik mind mit ér?
Sugár-emlék-érmet.
Kis éteri gépegér
rághat almás férget.

Rangom s rendem, elől-hátul,
előírva így vagyon:
„Ádám pedig ásott.”

Hát hull
a könnyed, nem hiába,
én sírásó vagyok.

Hantot rá, mi folyt helyén,
vér, bokor és fáma,
idővel a puszta tény
érik csak egy fán ma

Rangom s rendem, elől-hátul,
előírva így vagyon:
„Ádám pedig ásott.”

Hát hull
a könnyed, mindhiába,
én sírásó vagyok.