Marno János: Ma nem nyúl
|
Ma nem nyúl (Hungarian)a vershez Nárcisz, csak összecsapná.
Tojásai a múlté, belőlük többet
kihozni: sértené csupán a szemérmet.
Sárgájuk, fehérük, héjastul, együvé
porladt, a múlt porává lettek,
mely múlt immár a tojásaié.
Rajta hát, bánkódhat rajtuk a lélek,
a vers ráér azután, aludhat is rá
egyet, alámerülve törött testébe,
oly kimerülten, akár a vének.
Álom azonban nem rest, megszállja kétes
alkotmánnyal, testéből járművet esz-
kábál, amely most Nárcisszal idegen
városban száguld, vagy éppen vesztegel,
mert a forgalom, szokáshoz híven, el-
dugult; és ő menne tovább készséggel
gyalog, ámde sehol a szerelvényben
egyetlen jelző, hogy megnyomja, sem még
egy utas magán kívül, akit a rend-
hagyó kísérletébe bevonhatna; mert
álmát alussza körbe egész helyiség,
barát és ellenség, emez a torkát,
az az izzadt tarkóját tárja feléd;
Nárcisz érzi, hogy lábfeje holttá dermedt,
s kapaszkodván tüzet fog kezében a korlát.
|
Request a translation |
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
