Marno János: Az első sírásó - TEREMTÉS

Motto: "Lucifer: Több is veszett
 
Madáchnál"
 
 
 

 
    ( 1.Részlet az Első felvonásból)
 
Teremtés
 
angyalok kara
 
Dicsőség az Úristennek,
 
dicsérje őt a föld, az ég,
 
ki egy szóval teremt létet,
 
s kit megpillantanod a vég.
 
Erő, tudás, gyönyör fészke,
 
benne részesít az árnyék,
 
testet ölt az örök eszme,
 
tested elhull, eszed kiég.
 
az Úr visszatér magába.
 
 
 
az Úr
 
 
Készen a mű , nem hiába
 
alkottam meg a semmiből.
 
Megillet érte a hála,
 
szavamra, mely szátokra jön.
Számom kerek, mint a kerék,
mindahány nyelv fogatok közt
rója a világ tengelyét.
Magam hát pihenni térülök.
 
Gábor főangyal
 
Ki a végtelen űrt kimérted,
anyaggal terhelvén terét be,
mely a fogságra s messzeségre
egyetlen szóban talál rímet:
Hozsánna néked, Eszme!
 
Mihály főangyal
 
Ki a szüntelen változáshoz
magadtól tudod a hűséget,
végtelen párját az időnek
egyénre s nemzedékre osztod:
Hozsánna néked, Erő!
 
Rafael főangyal
 
Ki boldogságot fakasztasz fel
a testi magányból a színre,
hol a szelídült tudás szíve
az egész világnak megfelel:
Hozsánna néked, Jóság!
 
az Úr
 
S te, Lucifer, szemem fénye,
szózatodat feledted-e,
vagy a világot tartod kevésre?
 
Lucifer
 
Dehogyis, sőt! nézem én csak,
hogy e sok rőt fenségesből
minek fogytán lesz semleges salak.
 
 
a három főangyal
 
A pimasz!
A pimasz!
A pimasz!
Válságot szít, és fagyot lehel.
 
angyalok kara
 
Válságot szít, fagyot lehel.
 
Lucifer
 
Azt fújom csak, mi lényegem:
a hűvös észt.
 
az Úr
 
Az értelem
én vagyok! És te, Lucifer,
pártot ütnél seregeim között?l
 
Lucifer
 
Úgy van! Te vagy - és teremtesz,
én nem - hát magamra ütök.
Nem majmollak, mint az ember,
nekem az űr - természetes.
 
az Úr
 
Megveted azt, ami éltet?l
 
Lucifer
 
Előbbre látok. Az időt
 
látom, mely művedet méri
 
s szánom e játékba hevült
 
kerge halálraítéltet.
 
Gábor főangyal
 
 
Lökd el trónusodtól őt, Uram!
 
 
 
Ráfael főangyal
 
 
Kárhoztasd örökös magányra!
 
 
Mihály  főangyal
 
 
Eméssze a maga köpte kórt!
 
 
 
Angyalok kara
 
Essen kétségbe, ahányszor
szíve a visszáján dobog!
 
Lucifer
 
No hiszen, a csend nagy dolog!
Születnek egy és más dalok
különbek benne  - mint itten
ti untatjátok a fülem.
 
az Úr
 
Feszíted a húrt, Lucifer!
 
Lucifer
 
Hangolok...lgaz, nem épp az
engedelmeddel.
 
három főangyal
 
A pimasz!
 
angyalok kara
 
 Válságot  szít, és fagyot lehel.
 
az Úr
 
Legyen hangulatod szerint.
Tekints alá: egy emberpárt láthatsz,
egymással folyvást betelni -
a középen két átkozott fámat
azok az Éden végei.
Ki a tudás fájáról lakik jól,
a másik fán az meglakol.
 
Lucifer
 
Eszik, nem eszik: mármost én
kiszámolom.
 
az Úr
 
Órabéred
ott vár a Föld Szelleménél.
 
Lucifer
 
Szügyemben izgalom ébred -
 nagyszerű...
 
 
az Úr
 
Eszed porláncon:
ez valóban elégtétel
szívünknek...
 
Lucifer
 
Ő lesz az! szerény,
csinos fiú, lányképével,
rekedtes búgásával rég
kitünt nekem a kórusból.
 
(Bizony, a többi égitest,
szeles akár vagy szellemes,
szinte már nem is érdekel.)
 
főangyalok
 
(egyidejűleg Lucifer belső versével)
 
Rossz pojáca !
                                              szégyentelen !
Ferde szárnyú !
                                                bukott lélek !
Vesszen oda !
 
angyalok kara
 
Vesszen oda -
hol a szembe por szór féket,
és felindul, amire néz,
sötétjéből fakaszt létet,
s mit elakaszt a ferdeség.
Véget még sem ér a lélek,
míg haza útra nem talál,
faként szenved, bárha féreg,
kit kerülget tűz- s fagyhalál.