Marno János: Az első sírásó - KERT

(3.Részlet az Első felvonásból)
 
Kert
 
 
Álmodtam volna ? Hol a fa,
mely az imént ott mutatta
magát ?
 
Lucifer
 
Elégett, mondjuk, vagy
mondjuk, hogy átestél rajta -
majdan himlőjén a Bárány...
 
Ádám
 
És te, mit mondtál, ki is vagy
te itt csak úgy nagy hirtelen ?
Lucifer
 
Szellemtestvéred s mint ilyen,
vezérlő szolgád - a Bálvány...
 
Ádám
 
Név szerint tehát?
 
 
Lucifer
 
Lucifer.
Erre hallgattam, míg el nem
untam hallgatni a csordát...
 
Ádám
 
Nőmet se látom...
 
Lucifer
 
Lát téged
ő... s engem, csevegni veled...
 
Ádám
 
Csevegni...? Arra nincs időm;
fogd kurtára...
 
Éva
(kerti ollóval kezében)
 
Szívem, ugye,
majdnem olyan, mint az Éden...?
 
Lucifer
(Évához)
 
Olyanabb, hölgyem!
 
(Ádámhoz)
 
Rövidre?
Kívánságod már teljesült,
előbb még, mint szóltal érte:
ki ébresztvén cserbenhagyott,
az a Nap egy kerti törpe...
 
Ádám
Mutass hát nekem egy nagyot !
 
Lucifer
(magára s az égboltra mutat)
 
Nézz rám s azután tükörbe...
 
Ádám
(rémülten)
Itt is, amott is én vagyok ?!...
Éva
Ó, Ádáml
 
Ádám
Fel nem foghatom,
hogyan lehetek egyszerre
magam és kívül magamon...
 
Lucifer
Egyszerű, akár a pofon:
magad vagy képmásod fele;
én csak, ki ellátlak vele.
 
Ádám
 
Szorongok; hol a csillagom?...
 
Lucifer
 
Rajta állsz; paraszti módon...
 
Éva
Ádám, ez csúfol bennünket !
 
Lucifer
Szép húgom, téged ? semmiképp !
Bolond volnék a természet
ellen szavalni...
 
Éva
 
 
(megbűvölten)
 
Száz cserép
ajkam, szemem csuknom kell,
úgy csábít e sötét,
mely szeméből rám ragyog
s mint vadon, átölel.
Elégek és megfagyok,
villámtól a velő,
angyalszárnyú denevér
kap hajamba, mint ő.
Ajkam hevét oltja vér,
holtában az élő
néz a holdra, mily kövér...
 
Lucifer
 
Íme a némber...!
(ellöki magától Évát)
amikor
megszállja ápp a párzáskór...
 
(Ádámhoz lép, aki közben felkötötte magát
a fára)
 
S párja, lám, égi pórázon,
földi súlyán hogy elméláz...
Meghűl, s marad e szenvedély
fejmagasán az elmeláz
 
(elvágja a kötelet) .
 
No, lélegezzünk fel kicsit.
 
(Évához)
 
Hölgyem, a beteg az öné.
 
Éva
 
Ádám, ébredj, én vagyok itt
melletted...
 
Lucifer
 
(félre)
 
Üdítő élmény,
ezt most már szintén vallhatom.
 
Ádám
 
Eszmélek újra ?... magamtól
tudván, hogy eszme nem segít?...
 
Lucifer
 
Magát érti, ki eszmét szól,
s fel-alá túlzásba esik...
 
Éva
 
Kényeztetlek hűségemmel,
ölelni foglak a sírig...
 
Lucifer
 
"Botladozva" - ne feledd ki...
Két vége közt, akár a bot,
táncol élő hátán halott.
 
Ádám
 
Isten amint elhagyott,
álmot bocsátva rám :
Édenre vihar tört s átok
-        elhagytam én is őt,
puszta vad lett előttem
a Menny, a Kő, a Föld.
Nőm mással hált - idegen
szomjamtól a gyümölcs,
munkám amit érdemel:
szemhunyásra szemölcs.
Kelnék fel - minek alján,
álmomban fenn ülök
faágon, mely ropva száll.
Töri a keringőt
egy majom - nézd, ugranám
és testem visszahull.
Hajszál korlátoz, halál
hogy jönne társamul,
szemem s fülem hol szolgál,
a Nyomor ott az úr..,
 
Lucifer
 
(játszik a kötéldarabbal)
 
A nyomor, a Nyomor…!
Erős kötél, vitán felül,
mely hogyha feltűnik,
oly anyagi természetű,
s ha el - szelleme oly
komisz, hogy
- brr! –
 
(eldobja a kötelet)
 
a frász kerül.
S erről meg tudni az való,
hogy mindig fejednél csattog,
vagy az ész vagy emez olló. . .
 
Ádám
 
Nincs semmi választék komoly ?
Magam lázadnék egyedül
az ellen, bolondulni mi nyom ?
 
Lucifer
 
Mélyre találtál hatolni,
mert mélyebb nincs is, mint a - nyom.
Kutyát az eldobott holmi:
fajtádat e szörny fogalom
vezeti orránál fogva,
más fajták orrát letörni
s hajszolni magát halálba...
 
(morajló, fenyegető hangok)
 
De jaj nekem is ! szellemem
hogyha szívemnek nem hamis
szellem torolja...
 
angyalok kara
 
Vesszen oda –
hol a szembe por szór féket,
és felindul, amire néz,
sötétjéből fakaszt létet,
s mit elakaszt a ferdeség.
 
Éva
 
(magában a Lucifer-Ádám kötést átívelve)
 
Orcája sápadt,
mint a kréta – háltam vele ?
Ó, szent kárhozat !
 
Ádám
 
Kábulok,
Lucifer ! a zaj belőlem
indul, úgy érzem, s felém tart...
 
Lucifer
 
Helyesen érzed. E dal fog
helyedbe lépni, zűrzavart
rendezni fújvást indulót,
s amint elfogy az indulat,
úgy tisztul benső hallásod –
most akár az enyém...
 
(megjelent a Föld Szelleme)
 
Ádám
 
E rém
fügefára emlékeztet
engem, s arra, ha tehetném,
hogy ne emlékezzem...
 
Lucifer
 
Füge
és Hal - cudar lesz a refrén...
 
Éva
(Luciferrel szinkronban)
 
A FöId
Szelleme, Ádám! Vér-fiad
nézhetne rád elsőszülött
tekintetével ily üdén...
 
Lucifer
És kopáran, mint a végén –
hogy kezd lábra kapni, csaknem
tervem szerint,  a cselekmény...
 
Éva
(körültáncolva a Szellemet)
 
Ápoljam ? takarjam el őt
még egyszer, ami nem fogan...?
 
Lucifer
 
Ahányszor hittel sem győzöd -
 s megsajdul reád a fogam...
 
Ádám
 
Feküdnék arccal a füvön,
nem függvén fától, fülemtől...
 
Lucifer
 
Úgy ám! e kajla vér-hozam
engem is, ropsz! két térdre küld...
Szerelmem üldöz? Úr-magvam?
A gyengém ő, kié a Föld csak
meg ne nyíljék alattam...!
 
Föld Szelleme
 
Gyöngének láttál a karban,
most mérheted - ellenerőd.
Vonzódsz hozzám, akaratlan,
lávám, mint veríték, elönt
a homlokodon...
 
Lucifer
 
(közbevág)
 
Meg lejjebb!
 
Föld Szelleme
 
...s azt kéred,
ne nyíljon szakadék-magas
körötted, holott a térded
feszíti kérgem, mint a vas...?!
 
Lucifer
 
A színed izgat, esküszöm!
Hangod. S nem az, hogy beavass
vesédbe, s rángjak a tűzön,
mert imámba ellentmondás
csúszott, igaz, véletlenül...
 
Föld Szelleme
 
Fajankót színlelsz, Lucifer !
 
Nyelved lassul, langyos kövön
 
hülő csiga mint halad, ver
 
fonalat nyálból, az ösztön
 
fátyolául dísznek...
 
Lucifer
 
Az ész
legyen csak tartósító szer,
hol az értelem elenyész
a vak buzgalommal szemben...
 
Föld Szelleme
 
Rosszra vall, hogy mellébeszélsz !
 
Lucifer
 
Jóra, rosszra: elegyesen...
 
Föld Szelleme
 
(nimfák, tünderek - kórus)
 
Vigyázz, mert súlyosabb a tét!
 
Mire ráhibáztál egyszer,
 
az többé nem lesz: ám nemlét
 
formájáról majd rád ismer
 
az ember.
 
 
Lucifer
 
A teremtőjét !
 
Micsoda színjátszó verem!
 
Máris a lámpaláz emészt,
 
hogy sikerül-e tévednem,
 
vagy igazam jön - s az a vég.
 
 
Föld Szelleme
 
Udvarom, ne aggódj, kedvel...
 
Lucifer
 
Akkor közelebb, ha nem lel...
 
Föld Szelleme
 
Hálás is, amiért az ég
 
egy bolonddal oldotta el
 
földünk kerekét...
 
 
Lucifer
 
Toldotta volna meg:
 
az volna ugyan szép...!
 
S itt most kakas szóljon?
 
vagy repedjen fazék...?
 
 
 
Föld Szelleme
 
Az ember szívén a burok:
udvarom úgy visszhangozzék...1
 
Ádám
 
(a földön fekve)
 
milyen nap van?
 
Éva
 
Péntek?
 
Lucifer
 
Szerda!
Hét közepe, ide-oda...
 
kórus
 
megindul kúszva
 
a reggeli szél,
 
rendet a kusza
 
e naptól remél...
 
 
Föld Szelleme
 
Bűnét emészti a barom...
 
Lucifer
 
Meg egyre rágódik,
fűbe mint harapjon...
 
kórus
 
Szíve mily üres,
 
a feje nehéz,
 
felnéz türelmes'
 
                                                            -   Mi ez az egész...?l
 
 
 
Lucifer-Ádám
(Lucifer előénekel, soronként)
 
A fű de keserű !
 
édesebb a gyökér...
 
Vezet-e oda bűn,
 
hova ne követném...?
 
 
Éva
(Ádámhoz)
 
Megfázol, uram, a földben !
 
kórus
 
(kantáta, beszúrásokkal)
 
Nyújtózik csupán a derék...
 
Lucifer
 
Szinte látod már elfödten...
 
kórus
 
Hajlik halni
hosszan egyrét...
 
Föld Szelleme
 
Másrét töri száz göröngyem...
 
Lucifer
 
"Ráfázol" a helyes szókép...
 
kórus
 
Rá a fára,
szál kötéllel,
a tudásra,
hogy itt a vég …
 
Éva
 
TőIed most már az sem tép el...
 
Lucifer
 
Ölére a Semmi kérlel...
 
kórus
 
Vagy arrább,
fentebb...
 
Lucifer
 
                                                                                                - Mit tesz ég !
 
kórus
 
Egymással mint lép szövetre
az Igazság és messzeség...
 
Föld Szelleme
 
Már amikor én engedem...
 
Ádám
 
Nincs utam ki, csak befelé...?
 
Éva
 
Felém, uraml
 
kórus
 
             Felém !
                                                felém !
felém !
 
Lucifer
 
Felém...
 
Ádám
 
Jobb volt az éj !
lógnom a fán bizony könnyebb,
mint most fáznom a gondolattól,
hogy köztetek eltévedek...
 
kórus
 
Bolond, aki sokat okol,
s számba veszi, még hol véthet...
 
Lucifer
 
Oktassalak, mi a pokol ?
 
Ádám
 
Ne kertelj .
 
Lucifer
 
Árnyék a fénynek,
fényár a bűnnek udvarol...
Így fest, ugye, az előkert.
 
Ádám
 
Kértelek, hogy egyenest szólj.
 
Lucifer
 
(a Napra mutat)
 
Midőn a Nap maga sürget
egyenesen – az a pokol...
 
Ádám
 
A munka ?...
 
kórus
A munka, bizony...
 
Lucifer
 
Nem én mondtam...
 
kórus
Szegény ürge,
bizony, az ám, légy fürge,
napra nap hull verejtéked,
légy lassú, szakáll fürtje,
tépdesi már ellenséged,
ujjára mint csavar nő,
lábad nem érvén a földet,
csapdos meg a guta hő...
 
Ádám
 
És körbe az égbolt üres
tükör előttem !...
 
Lucifer
 
Meg görbe...
 
hogy tested hulltán is csak fenn
 
találd magad a gödörbe'...
 
Éva
 
kertünket tovább díszítem...
 
Ádám
 
Előbb égjen ki a szemem,
s feledjem, mire meghalok,
hogy e világgal egy színen
egyszer is lennem adatott.
 
Lucifer
El ne kapkodd ! A fonákján
lapulnak cifrább adatok...
 
Ádám
 
Mire célzol ?
 
Lucifer
 
Eszed tokján
a fülek közé...
 
Ádám
Szembe mondd !
 
Lucifer
 
Kinek-kinek a szempontja
kiad éppen egy vaksorsot...
 
Ádám
Fejem hol áll, arra felelj,
hol tart vele, ami bontja...?
 
Lucifer
 
Nem bánom, ha szamár kérlel,
annál semmi sem meghatóbb...
Nosza, tapaszd be kezeddel,
és máris megtapasztalod...
 
Ádám
 
Vértenger zúg, de színtelen,
üveg, mely szúr. mint a homok,
ha más Nap tűz más térfelen...
 
Lucifer
(az iménti közben, magában)
 
Az is hazug, kezeskedem.
 
Éva
(Szintén egyidejűleg)
 
Mint gyerek fedi el magát.
homokba búvik előlem
nyakán még zsineggel a gát...
 
Föld Szelleme
 
Zúg a véred., fejed bánja,
mit vétettél tudatlan,
kezdet s végzet mind egy bánya
titok tártán a gondban:
 
Föld Szelleme
 
hogy mást érzel gondolattal,
és szíved mástól árva,
s megint egy más törésvonal
mentén a halál –  írva:
mi szerint vagy, törvénykezel,
hol áll éppen az inga,
vagy magára kezet emel
a lélek – Isten ujja
meg se rezdül, nem ér közel,
valahára lesújtja...
 
Ádám
 
E tengernek nincs iránya,
édesmindegy, hol veszem eI...
 
Lucifer
Irány és arány két elem,
arány a támpont,  irány a ...
 
kórus
Vesztőhely !
                     vesztőhely !
                                       vesztőhely !
 
Lucifer
a történelem.