Marno János: Az első sírásó - RÓMA

(6. Részlet az Második felvonásból)
 
 
Róma
 
 
(gladiátorok, vér, dőzsölés stb.)
Catulus
 
Nézd, Sergiolus, hogy tornáz
a harcos torkán a csutka!
Fél talán, hogy félreissza
saját vérét, s majd a tornác
tisztázása lesz a dolga?!
 
(röhög)
 
Ádám
 
Herculesre, ő fog győzni!
 
Catulus
 
Herculesre? szavamra, te
győzöd hittel !
 
Hippia
(tánc közben)
 
Győz a fene
minden férfin.
 
Cluvia
 
Férfi - féreg,
eszik egymást, félve-halva,
mi meg unatkozhatunk ma.
 
Catulus
 
No gyere nem bánom, ülj meg,
bibéd ha úgy lovagolna.
 
(az ő embere veszít)
 
Szentségit!  az enyém vesztett!
Recipe ferrum! korcs kutya!
 
Ádám
 
Nyertem, de mit? Ó, Júliám!
Látnom téged az ő lován?!
 
Lucifer
 
Kettőt veszít, ki egyet nyer?
Értem egyben már a kettőt,
'hogy a lovat nyergeli nőd,
s az meg jókat nyerít rajtad.
 
Éva
 
Ne légy szamár, Sergiolus !
tiéd a ló, s a szolgavér
szintén csak téged koszorúz.
De a hullát vitesd már ki.
 
 
Hippia
 
Én mégiscsak félek szinte,
hogy a döghalál már köztünk
hódít, nyelvem is fekete
lehet már...
 
Lucifer
 
Az kedvenc színem,
nyújtsd ki ! csókot adok reá !
 
Éva
 
Pfuj ! hogy lehetsz ily ízetlen?!
 
Lucifer
 
Párod kérdezd, hogyan párolt
borgőzében össze velem.
 
Szfinx
 
Hallgatok.
 
Lucifer
 
Te fekete tej,
tőled mindig élénkülök.
 
Catulus
 
Cluviáml ne préselj, elég!
Hagyd szólani a dalt önként.
 
Lucifer
(sötétül a szín,  halottasmenet, Péter, énekzene stb.)
 
Sportfogadónknak fellegzik.
Sebaj ha hullát és húrt épp
egyazon szellemujj feszít.
 
Cluvia
 
Ősi bolond világban
Lucréciát az özvegy ágyban
ölelte hős gavallér –
sápadt ajka kéjt nem kér,
hűlt szive törött bordélylámpa,
vasat merít magába.
 
Mind
 
Bolond a nő, bolond férfi
bordélyba jár törni-zúzni.
 
Ádám
(a halottra meredve)
 
Mintha álomban feküdnék,
ő - én, s tudom is a nevét,
számat csak el nem hagyhatom.
 
Éva
 
Jaj, kérlek, gyere el onnét!
Kiver tőle a borzalom!
 
Lucifer
(a halotthoz s Ádámhoz)
 
IgyáI, pajtás, s fiam, te is,
Sergiolus brr... brutális.
 
Hippia
 
Meg is csókolhatlak én ám!
Hozzád jegyezzen a halál?
 
Cluvia
Hippia! ne!
 
Catulus
 
Úgy kell neki,
ha ingyen élt! – Hippiám!
csókold ki szájából a pénzt!
 
(Hippia megcsókolja a halottat, majd adná tovább
menekülő társainak a csókot; Péter)
 
Péter
 
Nyomorult, gyáva nemzedék,
míg a szerencse kísér
mint nyárban a légy,
Istent, erényt szemtelenül kerülsz,
de mihelyt az ő ujja meglegyint,
rútul meglapulsz, kétségbeesel.
Városod pusztul, barbár idegen
tarolja vetéseidet,
rablás, gyilkolás, gyáva gond
uralja el a világot,
mely az égtől leszakadt.
Üresen kong a parancsszó.
Undort ébreszt szagával a gyönyör,
s a céltalan félelem ösztönöz
ölre menni csak,
-- de már hiába:
hited eltűnt isteneid között –
 kővé dermedt mind.
 
Lucifer
(teljes csendben)
 
Péter mondja kő, kő, kő,
macskám mondja:
Szfinx
 
Hallgatok.
 
Lucifer
(Ádámot rázogatja, pantomim, színváltás)
 
Hé, barátocskám! Az idő
szavát te már meg se hallod?
Mit az neked, ha elborul,
s Róma ázik egy zsebkendőn?
Ám bízzék benned a Szentföld,
Bizánc szívében, Tankréd Úr?
Vagy ugorjuk át, mint átkot
a békakecske torzszülött?
(Átok s árok egylényegű?)
Hitvitánk hiszen ott zárul,
hol a homo - illúzió?
Szép Helénéd zárda-aggszűz?
(Ez biztos, te gondolod?)
Hát hagyjuk ot is, s az árkot
nézzük szemünk tükre körül,
éppen hogy a nagyérdemű
mélyen magán mily tűkön ül?
Helyes! Éljen a Köz! szünet
ne járjon ki színlelőnek!
Kepler! Ádám! Sergiolus!
Téged vádol Robespierre,
ébredj, Danton! íme, a per,
íme, az agyfodrász-gilette!